Hasler felügyelő vöröses barna ballonkabátban lépett az irodájába. Kissé feltűnő ugyan, de unta már a szürkeséget. Fontos ügyben volt távol intézkedni, és még be kellett, fejezze ezt a rémes kihallgatást. Kalapját fáradtan dobta az íróasztalra, majd leült. Vele szemben öt férfi foglalt helyett, csapzottak, füstszagúak voltak. A férfi szúrós szemmel nézett rájuk, majd folytatta a félbehagyott jegyzőkönyvet.
...
Ha bajba van, akkor hozza működésbe a bajelszívót. Kövesse pontosan az alábbi lépéseket:
– Látta a reklámot, bajtárs? – kérdezte a termetes, aki a sárga mellényeseket irányította.
– Parancsol? – szólt vissza a férfi, ahogy ott állt az összedőlt háza előtt kezében horgászbottal.
– Magának bajelszívó kellett volna.
– Nézze meg ezt a pusztítást. Ide az is kevés lett volna.
– Ha a szomszédban végeztünk, maga következik.
– Ez a sitt halom az otthonom volt az előbb még, a vihar előtt – ...
Voltál már úgy?
Persze, tudom, tudom, de most másról van szó.
Arról, mikor mondják neked, álljál már le, te gyerek.
Mert sértő módon viselted magad.
Mert megmondtad a tutit.
De nem azt a tutit, amitől a kenyeret a falra lehet kenni.
Az még nem vág.
Attól még nem vérzik.
Az még nem ejti meg a sebet.
De a tuti sebez.
Ezért gondold meg mivel vágsz, mibe vágsz, mire vágsz úgy fel.
Mert a tuti az felvágás.
Feltárja ha valami gennyes vagy szennyes.
Aztán kell a ...
– Mit kér? – kérdezte unottan a csapos.
– Adjon valami szomorút – felelte a vendég, miközben a pult előtt ült és a földet bámulta.
– Á, magának valami vidámabb kéne most – mondta a csapos, és megpödörte a bajuszát.
– Szomorú kell, mije van? – nézett fel a vendég.
– Hát, van ez a savanykás ízű, szürke, ettől olyan semmilyennek fogja érezni magát – mutatott egy szürke üvegre a csapos. – Aztán van még ebből a keserűből. – ...
– Mit Parancsolnak? – kérdezte a pultos cérnaszál hangján.
– Héé, Jocó, te is kérsz hambit? – kiabált a vendég a tőle öt méterre ülő barátjának. – Elnézést egy pillanat. Kérsz? Asszony is? Oké! – kiabálta ismét. – Szóval akkor lesz négy hambi, sült krumplival és kólával.
– Rendben, milyen legyen?
– Hát, mit tudom én, mit ajánl? Tudja mit? Legyen a ház specialitása, ma ünneplünk, lepjen meg valamivel. Ja, van még valami ...
– Hölgyeim és uraim, most egy pillanatra megszakítjuk fantasztikus termékbemutatónkat. Kérem, köszöntsék nagy tapssal Eduárdot, a kétpályás bámészkodóművészt.
Nagy taps és ujjongás a nézők soraiban.
– Kedves Eduárd, mondja csak, mitől olyan különlegesek a képességei?
– Már gyerekkoromba’ felfigyelt anyám, hogy egyszerre két pályán is tudok bámészkodni, azóta is sokat gyakoroltam ezt a képességeimet, mer’ mindig mondták nekem aztat.
– Na de, ...
Idős néni hajolt be a portásfülke ablakán.
– Jónapot kedveském, megkérhetném, hogy vigyázzon az autómra, amíg én bevásárlok?
A férfi fel sem nézve az újságból odavetette:
– Nézze asszonyom, a járművek őrzése nem feladatunk.
– Igen, mindjárt gondoltam. Csak tudja ezt a vén járgányt nem lehet bezárni és nem szeretném, ha a virslinek lába kélne.
A férfi erre már odanézett.
– Ugyan már néni, mégis ki akarna pár virslit az ön autójából ...
– Hoppá, bocsi – tolakodott előre a testes nőszemély a kávézóban elnézést kérve a fiútól, akinek kiömlött a kávéja.
Egy öltönyös férfi távozni készült, a nő utána kiáltott.
– Igazgató úr, várjon!
– Mit akar?
– Hoztam pár… – borított egy ládát a kávézó asztalára. Gurultak, pörögtek a különös holmik.
– Mi a nyavalya ez?
– Érzelmek. Szeretném őket bemutatni.
– Ostobaság!
– De nézze, ez a gömbölyű a kedvencem. Jámborságot ...