– Hölgyeim és uraim, most egy pillanatra megszakítjuk fantasztikus termékbemutatónkat. Kérem, köszöntsék nagy tapssal Eduárdot, a kétpályás bámészkodóművészt.
Nagy taps és ujjongás a nézők soraiban.
– Kedves Eduárd, mondja csak, mitől olyan különlegesek a képességei?
– Már gyerekkoromba’ felfigyelt anyám, hogy egyszerre két pályán is tudok bámészkodni, azóta is sokat gyakoroltam ezt a képességeimet, mer’ mindig mondták nekem aztat.
– Na de, avasson be minket egy kicsit a kulisszatitkokba.
– Igen, igen… szóval, amikor pályát látok, mindjárt be is állok oda. Bámészkodom egy kissé, ahogy legénykorom óta mindig szoktam. Utána úgy kilesek kicsit a bal pályára, mer’ tudja, balról jönnek a váratlan dolgok. Azután, hogy ezzel megvagyok, megnézem kicsit jobbra. De nem ám úgy, hogy kilépjek abból a pályából, csak úgy kissé, tudja.
– És mit bámészkodik, ez elég unalmas lehet, nemdebár?
– Ó, ott mindég történik valami, aztat aztán meg is kell bámészkodni, de itt jön az okosság – emelte fel az ujját Eduárd –, mer’ ugye egyszerre nem bámészkodhatik... vagy tuk, most nem is tudom, de mikor bámulom a pályát, koncentráltnak kell lennem.
– Jó, de ezt bárki meg tudja csinálni, mitől lesz ez olyan különleges?
– Hát azt bárki nem tudja, mer’ ez művészet. Ezt a művészetet már senki nem űzi. Tudja, nincsenek olyan bámészkodók.
– Ezt, hogy érti? Senki sem bámészkodik értelmetlenül.
– Látja, mer azt hiszi, hogy ez értelmetlenül. De nekem jól működik, hisz legénykorom óta gyakorlom.
– Hoppá, megszólalt a gong, letelt a két perc, köszönjük Ödön a beszámolót...
– Eduárd.
– És akkor köszöntsék Ödön Eduárdot, a kétpályás bámészkodóművészt!
Nagy taps a nézők soraiban.
– Most egy olyan urat mutatok be önöknek, aki fantasztikus bejelentést tesz. Mint azt nálunk már megszokhatták, mindig hozunk egy különleges vendéget a világ egy eldugott kis szegletéből, aki mer nagyokat álmodni. Íme Kázmér és a csodás mindenenergia találmánya. Szignál!
Hatalmas ujjongás és taps a nézők soraiban.
– Kázmér, mondja, mit tud ez a fantasztikus készülék?
– Ez a berendezés a semmiből állít elő energiát.
– Oh, ez így elsőre elég meredeken hangzik.
– De nem az. Nézzék, a berendezés nincs rákapcsolva az elektromos hálózatra, semmilyen anyagot nem kell beletölteni és itt van ez az izzó, ha megnyomom ezt a gombot, akkor világítani fog.
– Akkor, nyomjuk meg.
– És tessék...
– Hoppá, nem történt semmi. Valami elromlott?
– Pillanat, meg kell nyomni még egyszer, és...
– Semmi.
– Türelem, a semmiből nem könnyű energiát nyerni.
– Oooh, és világít! Kérem, határozottan világít! Hát ez nem semmi!
– Valójában az, mert ez semmi.
– Igaz, energia a semmiből.
Kirobbanó tombolás és visítozás a nézők soraiban.
– Figyeljenek, mert ami most történik az még meglepőbb lesz.
– Hát, lehet ezt még fokozni?
– Figyelem, lekapcsolom, és tessék...
– Fantasztikus! Ez egészen elképesztő! Világít az izzó, pedig ki van kapcsolva a készülék!
– Igen, egy rendkívüli felfedezésnek lehetnek most a szemtanúi.
– Zseniális! Kedves nézőink, hogy érzik most magukat? Egy grandiózus találmány születésének lehetnek a tanúi.
A nézők soraiban leírhatatlan boldogság.
– És most, hogy kikapcsolta meddig fog világítani?
– Nagyjából pár percig.
– Bámulatos! Energia a semmiből! Hölgyeim és uraim, energia a semmiből.
– Így van, mert a semmiből is lehet energiát előállítani. Igaz ez csak pár percig tart.
– Óriási, mire lenne ez képes ipari méretekben?
– Ó, itt még nem tartunk. Még van néhány megoldandó feladat.
– Kedves Kázmér, ehhez csak gratulálni tudunk. Nézze, hogy örül a közönség ennek a páratlan készüléknek.
Nagy taps és ujjongás a nézők soraiban.
– Köszönöm, igazán megtisztelő.
A műsorvezető már épp jelezni akart a zenekarnak, amikor:
– Eduárd! Maga még itt?
– Ó, épp csak bámészkodtam kicsit.
– És mire jutott?
– Ez így rendben van, hogy villog az izzó?
– Igen, ez jelzi, hogy hamarosan elfogy az energia – válaszolt a mérnök.
– És utána kikapcsol?
– Nem. Felrobban. Talán álljunk egy kicsit hátrébb.
Döbbent csend a nézők soraiban.
___
