Idős néni hajolt be a portásfülke ablakán.
– Jónapot kedveském, megkérhetném, hogy vigyázzon az autómra, amíg én bevásárlok?
A férfi fel sem nézve az újságból odavetette:
– Nézze asszonyom, a járművek őrzése nem feladatunk.
– Igen, mindjárt gondoltam. Csak tudja ezt a vén járgányt nem lehet bezárni és nem szeretném, ha a virslinek lába kélne.
A férfi erre már odanézett.
– Ugyan már néni, mégis ki akarna pár virslit az ön autójából ellopni?
– No, csak legyen rá gondja. Adok magának egy tízest, a jó szolgálatért – dobott a pultra egy tízforintost.
– Ez valami vicc? Komolyan, az ott egy tízes?
– Csak becsülje meg, kedveském. Láthassa, hogy nem ingyen várom a segítséget. – Azzal fordult a dolgára magában morogva – a mi időnkben bezzeg nagy pénz volt az a tíz forint.
A férfi felállt, s úgy nézett az idős nő után.
– Na persze, majd a virslijét fogom őrizni tíz forintért. Micsoda világ.
A néni miután kisebb nehézségek árán hozzájutott egy bevásárlókocsihoz, sokáig tett-vett a boltban, majd degeszre pakolt kocsival jelent meg a kijáratnál. Összeszűkült szemekkel vizslatta a parkolóőr bódéját, majd nekiveselkedett a nagy súlynak és eltolta a kosarát az autóig. A parkolóőr a bódéból figyelte.
– Hát ne bámuljon úgy – szólt oda az öregasszony –, jöjjön segíteni, eleget cűgöltem már így is.
A férfi odasétált, vakarta a fejét úgy kérdezte:
– Mire ez a nagy bevásárlás, tán csak nem házibuli lesz? Látom virslit is vett. Mit kellett akkor őrizni a kocsijában?
A néni erre a szóra felkapta a fejét. Odaugrott a kocsi oldalához, feltépte az ajtót és elkiáltotta magát:
– Jaj, Istenkém! A virslinek lába kélt!
– De hiszen most vett vagy tíz kilót – hüledezett a férfi.
– Maga hálátlan fráter, adja vissza a tízesemet, amiért nem vigyázott a virslimre.
– Nyugodjon meg asszonyom…
– Maga csak ne nyugtasson – csapta be az ajtót, majd elővett két párat a frankfurtiból és elindult a lába kélt virslit keresni a bokrok körül. Többen az ott állók közül a segítségére siettek, s miután híre ment, hogy a virslinek lába kélt, hamarosan tucatszám jártak szerte-szét az emberek virslivel a kezükben.
– Ne álljon ott maga szerencsétlen – kiabált a néni a portásra – hisz maga tehet az egészről. Hát segítsen keresni az én egyetlen kiskutyámat, a virslit.
Az őrnek ekkor esett le, miről van szó. Belemarkolt a tíz kilóba, s ő is a kutya keresésére indult. Hamarosan egy kölyök szaladt a nénihez, majd együtt rohantak a sarokig, a néni szíve a torkában dobogott a sok izgalomtól. A kereszteződésnél a szeme könnybe lábadt. Egy barnaszőrű vizsla feküdt a járdán, kimúltan. Busz ütötte el. A néni jajveszékelve borult a holt ebre, kínálta virslivel, de annak nem kellett. Hosszas siránkozás után felállt, majd közölte a körülötte összesereglett járókelőkkel, hogy ez a kimúlt eb nem az ő virslije. Döbbenet ült ki az arcokra.
– Ugyan mondja már meg, hogy miből vonta le ezt a következtetést? – kérdezte a parkolóőr, aki a második pár virslit rágcsálta.
– Az én virslimnek volt egy búzaszem a jobb pofáján. Ennek nincs. Maga az én virslimet zabálja? Még a tízesemet se adta vissza.
Az emberek a parkolóőrre néztek, aki erre eldobta a virslivéget. Elővett a tárcájából egy ötszázast.
– Itt a tízese, meg a virsli ára.
– Maga azt képzeli, szóróm a pénzt? Hát mit gondol, mire futja abból a kis nyugdíjból? – lökte félre az őrt, miközben kikapta a pénzt a férfi kezéből és zsebre vágta. – Az egyetlen boldogságom a virsli volt, de maga elvesztette.
Mikor visszaért a kocsihoz hüledezve emelte égnek a kezét, s a fejét fogva jajgatni kezdett, hogy kirabolták. A kocsi körül széttépett zacskók árválkodtak.
– Ne haragudjon, miért nem mondta, hogy a kutyájára vigyázzak? – kérdezte a parkolóőr.
– Menjen innét – mondta a néni keserűen.
– Az ott nem a virsli? – kiáltott a férfi a kocsi felé mutatva.
– Nincs több virsli, elhordták mindet! – förmedt rá, miközben lehajolt a szétgurult almákat szedegetni. Ekkor barna szőrű vizsla ugrott elő a kocsi mögül és a nénihez szaladt. A jobb pofáját egy búzaszem díszítette.
___
