– Edward Coleman, te mocskos disznó, gyere ki abból a tetves fészkedből! – ordította a sebhelyes arcú férfi az utcán a "doctor" feliratú épület előtt állva.
– Mit akarsz itt Ricky? – kérdezte a seriff a hangoskodó háta mögül. – Ebben a kis békés városkában nem szeretjük a rendbontást.
– Ez a szemét Coleman megölte a kutyámat. Ezért meg kell fizetnie.
– Neked nem is volt kutyád.
– Múlt hét óta volt. És tetszett a pofája. Elhoztam ehhez a disznóhoz, de rossz gyógyszert adott neki.
– Én nem állatorvos vagyok, ezt elmondtam neked Ricky Milles – lépett ki az ajtón a sebész. – A gyógyszerért pedig nem kellett fizetned.
– Egész éjjel vonyított az a dög, a te vacak pirulád miatt! – ordította a sebhelyes a sebész felé.
– Mégis hány pirulát adtál neki?
– Az összeset, azt hazudtad, hogy ettől rendbe lesz, de csak vonyított veszettül!
– Akkor, miért nem hoztad be? Megnéztem volna.
– Le kellett lőjem, nem bírtam tőle aludni. De most leszámolok veled – nyúlt volna a pisztolyához, de a seriff közbelépett.
– Álljon meg a menet, Ricky! Nincs itt semmiféle leszámolni valód. Ha nem tartottad be a doki utasításait, akkor azért nem ő a felelős.
Bizony, Ricky Millesnak be kellett volna tartani a doki utasításait, így mivel...
– Te meg mit ugatsz bele, senkiházi?
Ricky Milles szemei összeszűkültek, megmarkolta a fegyverét...
– Mit zagyválsz itt össze vissza?
Már elnézést, de én a narrátor vagyok és az a dolgom...
– Pofa be! Ki a frász mondta, hogy beszélhetsz? Nekem itt leszámolni valóm van, te meg beleugatsz?
Na, álljon meg a menet. Először is, én meséltelek ide, ebbe a történetbe...
– Kuss, legyen! Mit vonod el a figyelmet? Először is kilyuggatom ennek a Colemannak a büdös mokaszinját, azután leszámolok veled is!
Mr. Franklin, megtenné, hogy közbe avatkozik?
– Fel a kezekkel, Ricky! – kapta elő a pisztolyát a serif.
– Mi van?! Ez az én szövegem! Hát azt hiszed te narrátor, hogy neked mindent lehet?
Ricky Milles elsütötte a pisztolyát, de csak a kakas kattant.
– Mi van?! Kimesélted a golyót a pisztolyomból! Azt hiszed, hogy ezzel megúszod!
Edward Coleman beledöfött egy jó adag nyugtatót Ricky karjába.
– Hordd el magad, te mocskos disznó! Itt mindenki összeesküdött ellenem?
Majd az elalélt cowboyt...
– Na, tudod ki az elalélt!
Majd az elalélt cowboyt feltették a lovára...
– Nem is volt lovam, ide is gyalog jöttem!
Majd az elalélt cowboyt feltették egy fekete kancára...
– Már elnézést narrátor úr – szólt közbe Franklin seriff – de ezt a fekete kancát ki fogja kifizetni? Mi nem hitelezünk itt a városban holmi jöttment rablógyilkosoknak.
– Na, tudod ki a jöttment! – üvöltötte torkaszakadtából a sebhelyes.
Lassan a beadott lóadagnyi nyugtató hatni kezdett...
– Lóadagnyi, ekkora baromságot, meg fekete kanca. Csak találj ki még egyszer, majd meglátod, mit kapsz...
A nyugtató megtette a hatását és mindenki békében elvonult dolgát végezni.
– ...
Mondom dolgát végezni.
___
A novella részt vett az Irodalmi élet által, Ennio Morricone emlékére kiírt novellapályázatán
